Nem egyszer kihangsúlyozta, hogy a saját lelki megformálódását „kezdettől fogva a lengyel kultúrának, a lengyel irodalomnak, a lengyel zenének, a művészetnek, a színháznak - a lengyel történelemnek, a lengyel keresztény hagyományoknak, a lengyel iskoláknak, a lengyel egyetemeknek” köszönheti. Sokszor beszélt az adósságáról, amellyel az örökségnek, „amelyet Lengyelországnak neveznek”, az elmúlt generációknak, szenvedéseiknek, áldozataiknak és munkájuk gyümölcseinek tartozott. Nekik köszönhetjük azt, hogy továbbra is fennmaradtunk nemzetként, Európában, a Kelet és a Nyugat találkozásánál. Azon a kontinensen, amelyből nem csak merítettünk, hanem hozzájárultunk annak fejlődéséhez - „szenvedéseink árán is”. Európa fejlődéséhez, amely ma lelki válságban van, elutasítva gazdag örökségét.
II. János Pál, ahogyan bennünket, lengyeleket, ugyanúgy Európát is felhívta, hogy térjen vissza az újjászületés útjára: „Találd meg magadat! Légy önmagad! Fedezd fel a kezdeteidet. Tölts életet a gyökereidhez. Vigyél életet azokba az autentikus értékekbe, amelyek dicsőségessé tették a történelmed eseményeit, és hasznossá jelenlétedet más földrészeken is ... „ Néhányan lassan visszatérnek erre a jól bevált és jól megjelölt nyomvonalra.
A Nemzeti Emlékezet Intézetének kiadványa emlékeztessen mégegyszer II. János Pál munkáira és gondolataira, nemcsak bennünket, lengyeleket, hanem mindenekelőtt a közelebbi és távoli szomszédjainkat és minden nemzetet, akikhez fáradhatatlanul rótta zarándok útjait, mindig hangsúlyozva kultúrájuk illetve történelmük gazdagságát.
